Liberté, égalité, csessze meg az Áefdé – Hamburgban jártunk, talán nem kellett volna

A – szigorúan politikai értelemben – megboldogult Bangóné Borbély Ildikó megkapná a kívánt „kurva erős képét”, ha elmenne Hamburgba: bordélyház mellett katolikus templom. Elég csak elindulni a „bűnös mérföldön” (die sündige Meile) található Beatles tértől, végigmenni a „nagy szabadságon” (Große Freiheit – utóbbi nem csak becenév, hanem az utca anyakönyvezett neve) a kismillió sztriptízbár/bordélyház/szexmozi mellett, s a kedves látogató belefutna az utca egyetlen templomába, ami még nem költözött el – a katolikus Szent József-templomba (nyitóképen). Mondhatnánk, így protestel a kicsiny templom a többi, meglehetősen szentségtelen vállalkozás között:

Írásom a minekmentemoda tipikus esete nyilván: aki bulinegyedbe megy, az legyen is felkészülve a „kurva erős képekre” – ld. reménybeli politikusaink telefonlopása, majd magányos üvöltözése a budapesti éjszakába –, csak hát ha úgy megy oda az ember, hogy egy német városba megy, akkor annak minden németségére fel van készülve.

Az utca végi templommal érünk el a fő gondhoz. A templom évszázados kitartása az utca végében nem csak megsüvegelendő, de szívmelengető is. Erős a kontraszt, „kurva erős a kép”. Hiába is az az uralkodó közhangulat, hogy a címben idézett módon járjon el az AfD és vele együtt bármilyen vallás, a kicsiny, barna templom kitart – bármi is történjék mellette. Már csak az a kérdés, hogy lesz-e, aki be is megy? Nem feltétlenül ebbe, hanem úgy alles zusammen: templomba Németországban, legyen az protestáns vagy katolikus. 

És most nem arra gondolok, hogy nem sörben úszó bratwurstokkal buliznak, miközben techno megy a háttérben, hanem lépten-nyomon vegánvirslibe és -kolbászba bukkan az ember, no meg 160.000 forintos kilóárért lárvás csokiba, hanem arra, hogy cakompakk, mit Sack und Pack megszűnt németnek lenni. Nem katolikus városnak – az már régebben megtörtént, nyilván, lelkük rajta –, meg nem is protestáns városnak, hanem németnek. Nem én mondom ezt, hanem a hamburgi statisztikai hivatal, akik szépen, csendben, egy adathalmaz mélyére eldugva közreadták, hogy

Ilyen „apróságok” mellett abszolút nem meglepő, hogy már 2022-ben elérték azt a németek, hogy a magukat protestánsnak vagy kereszténynek vallók immáron már csak a népesség felét tették ki – és most a templombajárás kínos kérdését inkább ki se nyissuk. 

Ahogy az sem meglepő, hogy Hamburg másik felén a Szent Ferenc-templom szinte kongott a vasárnapi egyetlen misén:

És itt érünk el a címben idézett „liberté, égalité, fck AfD” szlogenhez. Ahhoz képest, hogy 2024-ben Hamburg csupán 8%-a szavazott az AfD-re – épp annyi százalék, amennyi hiányzik a legfrissebb felmérésekben a jobboldali pártnak ahhoz, hogy beérjék a CDU/CSU-t, zárójel bezárva –, erősen foglalkoztatja a város népét a párt helyzete. Az idézet egy vászontáskán leledzett, de a táska mellett kismillió hasonló üzenetű matrica és graffiti gazdagítja a városképet. Csak remélni lehet, hogy a kicsiny templom mellett az AfD is képes lesz előbb-utóbb megfordítani bizonyos folyamatokat. Mert az, ha Hamburg végérvényesen elesik, ránk is hatással lesz. (Egy pillanatig se hagyjuk magunkat abba az illúzióba ringatni, hogy nyugaton a helyzet változatlan: Hamburg szépen esik lefelé az európai nagyvárosok GDP-rangsorában.)

Nyitóképen: A St. Joseph templom.
Fotó: MARCUS BRANDT / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP